Ősz utolsó két hónapja
Realizáltam magamban, hogy
még gyorsabban elrepül az idő,
hogy ilyen sokat, vagyis naponta cca. 13 órát vagyok távol. Nehéz. Mindenkinek. Az utazás idejét általában valami tevékenységgel töltöm: kézműveskedek, fordítok, olvasok, meditálok. B viseli a
legnehezebben. 3 éves.
De mindenkin látni
a változás nyomát. Valami mégis itt tart. Még nem tudom, hogy mi, de azt
igen, hogy nem enged. Azért
az élet nélkülem sem áll meg, azonban tudom, hogy
nagy szükség van odahaza is rám. Az elmúlt időszakban – mint úgy általában – is nagyon sok minden
történt. Voltunk színházban két alkalommal is. Októberben a Talamba Ütőegyüttes
koncertjét néztük meg, 50 perc a Föld körül címmel. Érdekes volt. Főleg, mint a legutóbbi alkalommal említettem,
hogy lemaradtunk a Kutatók Éjszakáján az afrikai hangszer bemutatóról. Ez az előadás
most pótolta mindazt. A művészek
nagyon tréfásak voltak, ugyanis az előadás végén az összes hangszert
eltették és mindegyikük elővett
1-1 kukát. Azon doboltak tovább. Novemberben a pécsi
Bóbita bábszínház produkcióját, a Dzsungelmese, avagy kisoroszlán keresi a
sörényét című
performanszot láttuk.
Aranyos történet volt, csodálatos óriás méretű bábokkal.
Ismét voltunk Felsőpakonyban lovagolni. A gyerekek kétszer
is: egyszer apukájukkal, egyszer pedig velem. J, az oktató futószáron is
engedte már őket.
Viszont azt vettem észre,
hogy mindig örömmel ülnek fel Csipire vagy Brünora, viszont ugyanúgy boldogan
eljátszanak a szalmabálák tetején (amelynek egy része csúszda alapjaként is funkcionált)
vagy a kutyákkal, vagy éppen amihez kedvük/késztetésük van (ezekben az esős időkben
különösen nagy szám a hatalmas pocsolya,
amelyet párszor
már megjártak gumicsizmában – hol kevésbé, hol annál
inkább sarasan/vizesen). Na de azóta tapasztaltabbak lettünk mi, szülők is. Mindenkinek még egy váltás ruhát tettünk az autóba.
B a játszótéri gomba tetején |
ZS a havasi cincér hátán |
Október
végén jártunk a Budakeszi Vadasparkban. Nagyon szeretem a hétköznap délelőtti programokat, mert
egyrészt nincs nagy tömeg, másrészt az aktuális projektben/tevékenységben
mindig hosszan és tartalmasan el lehet időzni. Így volt ez az előbb említett esetben is. Nagy
népszerűségnek örvendtek B, ZS és F
részéről a madarak. Többek között
úgy, mint a tőkés récék (a gyerekek vadkacsának hívják), a fácán, a holló, a varjú és a dolmányos
varjú (itt emlegettük is Karcsit, a dolmányos varjút, aki egy szabadtanuló barátainknál
visszatérő vendég, már-már családtag volt
hosszú ideig), a szarka, a
macskabagoly, a pusztai sas, az egerészölyv. Az előbbieken túl láttuk még a
vörös rókát, az európai őzet, a dámszarvast, a gímszarvast, közönséges erdei mókusokat
(barna és szürke színben), európai szürke farkast, eurázsiai hiúzt,
aranysakált, vadászgörényt, vízi bivalyt, Przsevalszkij lovat
(másnéven: vadlovat). A barna medvét messziről szemlélhettük
csak, visszahúzódott a barlangjába. Amit
nem csodálok, mert azon a napon rendkívül hűvös volt az idő. A vaddisznók is az érdeklődés középpontjába kerültek annál az oknál fogva, hogy egy tizenévesekből álló csoport tagjai
a földre lehullott makkokat dobálták be az állatok részére, akik ezt boldogan, ámde
annál dominánsabb módon - vagyis az erősebb/nagyobb elzavarta a
gyengébbet/kisebbet - falták fel. A kedvenc részként a háziállatos udvart,
valamint az állatos játszóteret tudom megemlíteni.
November végén a
jászberényi MACI Alapítványi óvodában a Dobó Katalin Tanulóközösség szerveződése
kapcsán vettünk részt a szabadtanulás
rendezvény sorozat egyik beszélgetős
alkalmán. A gyerekek apukája hallgatta az előadást, én pedig F, ZS és B társaságában csatlakoztam az egyik
csoportban gyülekező és várakozó gyerekekhez és a rájuk vigyázó felnőtthöz.
Amikor F készíti az ételt |
A jelmez, amiről az előző
alkalommal írtam,
már majdnem elkészült, valójában még egy kis igazítás szükséges a felsőrészen,
egy maszk megvarrása, valamint a befestés. A finist már látom, azonban december
közeledtével ideje csendesedni, lassulni, a tervek szerint készülődni, hogy az ünnepek eljövetelekor valóban a meghittség, a szeretet és a hála járhassa át szívünket, lelkünket.
A
programokon túl természetesen az élet nem áll meg. Valamelyik nap a gyerekek
kaptak 1-1 kindertojást, amelyek közül B-éba egy kis, műanyag gördeszka volt játékként. Ügyeket
intéztünk, hazafele menet bontogatták, építették össze. Az utazás során B
elfáradt, így megérkeztünkkor összebújtunk, hogy elaludjon. A kezecskéjében
maradt az előbb
említett játék, amivel F és ZS szerettek volna
játszani. B mégis ragaszkodott hozzá, ezért F és ZS kitalálták, hogy készítenek
egyet. Így sikerült:
F pedig előszeretettel tanulmányozza a MineCraft videókat. Eddig magyar nyelven,
azonban tegnap este már angolul is hallgatta. A nézett mesékkel szokta így
csinálni. Van, melyeket előbb
magyarul, míg jóformán kívülről nem fújja, utána
angolul, vagy más nyelven, ahogy elérhető. Van,
melyeket más sorrendben.
ZS fodrász-énjét már
többször láttam, sőt tapasztaltam magamon is, amikor frizurát készített
számomra; az elmúlt két hónapban pedig a sminkelést gyakorolta olyan
magabiztosan, mintha mindig is azt csinálta volna. Vajon honnan tanulta? Tőlem legfeljebb csak annyit, hogy megkérdezte az egyes eszközökre vonatkozólag, melyiket hogyan és mire használják.