"A látszat néha mindig csal. Igen
kedves barátaim, eljött az idő több szempontból is, hogy újra beszélgetésbe
kezdjünk. Aki még emlékszik rám, az tudja, hogy régen állok az emberiség
szolgálatában. Fizikai megtestesüléseim száma sem mondható kevésnek. Ismerlek
titeket, néhányatokat több inkarnációból is. Itt vagyok veletek, ismerem a
nyelveteket. Ez meghatározó jelentőségű a feladatom szempontjából. Magától értetődőnek hiszitek, hogy használjuk
a szavaitokat, azaz kommunikálunk, ez azért nem olyan könnyű, mint amilyennek
látszik. A szavak ugyanis messze nem fedik le mondanivalónk lényegi tartalmát.
Megjegyzem, adott kommunikációs zavarok köztetek is előfordulnak, pedig elvileg
egy nyelvet beszéltek. Gondoljatok csak bele, hányszor fordult már elő, hogy
magyaráztál valamit, aztán megpróbáltad ismét, aztán másképp, és nem értették.
Kicsit mi is így vagyunk ezzel, csak már egyre többen vagytok, akik értik. Vagy
ha nem is mindent értetek, de érzitek. Mert ez a forma, amit egy színházi
jelmezként magatokra vettetek, nem alkalmas bizonyú mélységű információ
befogadására. Úgy lett megalkotva, hogy ne legyen alkalmas. Különben nem tudnád
olyan élethűen játszani a magad számára megírt szereped. Pontosítás végett meg kell
említenünk, hogy mindezt szigorúan a fizikai érzékszerveidre értjük. Mert amit
most látsz, az nem más, mint egy álvilág. Úgy néz ki, mintha valódi lenne, de
korántsem az. Egyre többen vagytok, kik így vagy úgy, de tapasztaljátok a belső
érzékelést, amelyhez nincs szükség fizikai értelemben vett érzékszervekre, mint
pl. a szem, vagy a fül. Megjegyezzük, nemcsak a fületek, a szemetek is isteni.
Sőt, magatok vagytok az isteni tökéletesség. De ennek a tökéletességnek is
vannak különböző szintjei. Nem úgy értve, hogy az egyik szint tökéletesebb a
másiknál, hanem egyszerűen más és más. Amikor egy írni tanuló kisiskolás
rajzolgatja a betűket, az épp oly tökéletes, mint az a középiskolás, aki a
fizika leckét írja. Mindenki a maga szintjét tanulja. És ezt vegyétek amolyan
alapvetésnek. Aki most kezdi az iskolát, nem butább annál, mint aki már
kijárta. Egyszerűen a tapasztalása elején jár, bizonyos szempontból. Más
szempontból pedig könnyen előfordulhat, hogy kezdőként többet tud a tanáránál
is. Sőt. Az egész tantestületnél. Egy
olyan világban játszátok a szerepeteket, ahol a látszat nemcsak néha csal,
hanem minden esetben. Divatosan illúziónak szoktátok hívni. Aki még a
tapasztalása elején jár, azaz kisiskolás, még teljes átéléssel adja át magát a
játéknak. Mert még nem tudja, hogy játszik. Ezért nagyon komolyan veszi az
egészet. Sokszor véresen komolyan. Aki már kicsit régebben járja ezt az
iskolát, az már néha-néha megengedi magának a lazulást. Tágítja a határait.
Felfedezi önmagát. Ily módon kezd számára egyre egyértelműbbé válni, hogy
egészen más szabályok szerint is lehet ezt a játékot játszani, mint ahogy eddig
tanulta vagy gondolta. Seth-ként elsősorban ez utóbbiakhoz kívánok szólni. Ezt
fontosnak tartom leszögezni, tekintve, hogy mondandóm időnként bonyolultnak
nevezhető azok számára, akik még a régi szabályokhoz ragaszkodnak. Úgy értve,
kizárólag a fizikai érzékszerveiket használják és csak azoknak hisznek.
Bizonyos értelemben nekünk is megvan a jól körölhatárolható szerepkörünk. Természetesen itt sem szó szerinti határokat
kell érteni, de a szavaitok adta keretek tekintetében még mindig ez a legjobb
és leginkább kifejező meghatározás. Az sem véletlen, semmi sem az, hogy ennyit
lovagolok a szavakon, egyrészt, mert szó szerint, tényleg szeretek lovagolni,
másrészt folyamatosan finomítom a nyelvetek adta lehetőségeket. Nem szó
szerinti fizikai nyelvetekre gondolok.
Fontos tudnotok, hogy mi is folyamatos átalakulásban vagyunk. Ti ezt
fejlődésnek hívjátok. Az átalakulás energetikailag inkább fedi a valóságot, de ígyis-úgyis
fogom riszálni, akarom mondani, használni. Kihasználni, mármint a helyzetet,
hogy lazuljanak a keretek. Egyre könnyebb veletek. Tudom, hogyha nem is
értitek, már érzitek, hiszen egészen más a minőségetek. Elkezdtétek levetni a
jelmezeiteket."
