Ősz utolsó két hónapja

 

 

 

 

 

Realizáltam magamban, hogy még gyorsabban elrepül az idő, hogy ilyen sokat, vagyis naponta cca. 13 órát vagyok távol. Nehéz. Mindenkinek. Az utazás idejét általában valami tevékenységgel töltöm: kézműveskedek, fordítok, olvasok, meditálok. B viseli a legnehezebben. 3 éves. De mindenkin látni a változás nyomát. Valami mégis itt tart. Még nem tudom, hogy mi, de azt igen, hogy nem enged. Azért az élet nélkülem sem áll meg, azonban tudom, hogy nagy szükség van odahaza is rám. Az elmúlt időszakban – mint úgy általában – is nagyon sok minden történt. Voltunk színházban két alkalommal is. Októberben a Talamba Ütőegyüttes koncertjét néztük meg, 50 perc a Föld körül címmel. Érdekes volt. Főleg, mint a legutóbbi alkalommal említettem, hogy lemaradtunk a Kutatók Éjszakáján az afrikai hangszer bemutatóról. Ez az előadás most pótolta mindazt. A művészek nagyon tréfásak voltak, ugyanis az előadás végén az összes hangszert eltették és mindegyikük elővett 1-1 kukát. Azon doboltak tovább. Novemberben a pécsi Bóbita bábszínház produkcióját, a Dzsungelmese, avagy kisoroszlán keresi a sörényét című performanszot láttuk. Aranyos történet volt, csodálatos óriás méretű bábokkal.

 

Ismét voltunk Felsőpakonyban lovagolni. A gyerekek kétszer is: egyszer apukájukkal, egyszer pedig velem. J, az oktató futószáron is engedte már őket. Viszont azt vettem észre, hogy mindig örömmel ülnek fel Csipire vagy Brünora, viszont ugyanúgy boldogan eljátszanak a szalmabálák tetején (amelynek egy része csúszda alapjaként is funkcionált) vagy a kutyákkal, vagy éppen amihez kedvük/késztetésük van (ezekben az esős időkben különösen nagy szám a hatalmas pocsolya, amelyet párszor már megjártak gumicsizmában – hol kevésbé, hol annál inkább sarasan/vizesen). Na de azóta tapasztaltabbak lettünk mi, szülők is. Mindenkinek még egy váltás ruhát tettünk az autóba. 

 

 

B a játszótéri gomba tetején

ZS a havasi cincér hátán

Október végén jártunk a Budakeszi Vadasparkban. Nagyon szeretem a hétköznap délelőtti programokat, mert egyrészt nincs nagy tömeg, másrészt az aktuális projektben/tevékenységben mindig hosszan és tartalmasan el lehet időzni. Így volt ez az előbb említett esetben is. Nagy népszerűségnek örvendtek B, ZS és F részéről a madarak. Többek között úgy, mint a tőkés récék (a gyerekek vadkacsának hívják), a fácán, a holló, a varjú és a dolmányos varjú (itt emlegettük is Karcsit, a dolmányos varjút, aki egy szabadtanuló barátainknál visszatérő vendég, már-már családtag volt hosszú ideig), a szarka, a macskabagoly, a pusztai sas, az egerészölyv. Az előbbieken túl láttuk még a vörös rókát, az európai őzet, a dámszarvast, a gímszarvast, közönséges erdei mókusokat (barna és szürke színben), európai szürke farkast, eurázsiai hiúzt, aranysakált, vadászgörényt, vízi bivalyt, Przsevalszkij lovat (másnéven: vadlovat). A barna medvét messziről szemlélhettük csak, visszahúzódott a barlangjába. Amit nem csodálok, mert azon a napon rendkívül hűvös volt az idő. A vaddisznók is az érdeklődés középpontjába kerültek annál az oknál fogva, hogy egy tizenévesekből álló csoport tagjai a földre lehullott makkokat dobálták be az állatok részére, akik ezt boldogan, ámde annál dominánsabb módon - vagyis az erősebb/nagyobb elzavarta a gyengébbet/kisebbet - falták fel. A kedvenc részként a háziállatos udvart, valamint az állatos játszóteret tudom megemlíteni.

 

 

November végén a jászberényi MACI Alapítványi óvodában a Dobó Katalin Tanulóközösség szerveződése kapcsán vettünk részt a szabadtanulás rendezvény sorozat egyik beszélgetős alkalmán. A gyerekek apukája hallgatta az előadást, én pedig F, ZS és B társaságában csatlakoztam az egyik csoportban gyülekező és várakozó gyerekekhez és a rájuk vigyázó felnőtthöz.

 

Amikor F készíti az ételt

 

A jelmez, amiről az előző alkalommal írtam, már majdnem elkészült, valójában még egy kis igazítás szükséges a felsőrészen, egy maszk megvarrása, valamint a befestés. A finist már látom, azonban december közeledtével ideje csendesedni, lassulni, a tervek szerint készülődni, hogy az ünnepek eljövetelekor valóban a meghittség, a szeretet és a hála járhassa át szívünket, lelkünket.

 

A programokon túl természetesen az élet nem áll meg. Valamelyik nap a gyerekek kaptak 1-1 kindertojást, amelyek közül B-éba egy kis, műanyag gördeszka volt játékként. Ügyeket intéztünk, hazafele menet bontogatták, építették össze. Az utazás során B elfáradt, így megérkeztünkkor összebújtunk, hogy elaludjon. A kezecskéjében maradt az előbb említett játék, amivel F és ZS szerettek volna játszani. B mégis ragaszkodott hozzá, ezért F és ZS kitalálták, hogy készítenek egyet. Így sikerült:

 

 

F pedig előszeretettel tanulmányozza a MineCraft videókat. Eddig magyar nyelven, azonban tegnap este már angolul is hallgatta. A nézett mesékkel szokta így csinálni. Van, melyeket előbb magyarul, míg jóformán kívülről nem fújja, utána angolul, vagy más nyelven, ahogy elérhető. Van, melyeket más sorrendben.

 

ZS fodrász-énjét már többször láttam, sőt tapasztaltam magamon is, amikor frizurát készített számomra; az elmúlt két hónapban pedig a sminkelést gyakorolta olyan magabiztosan, mintha mindig is azt csinálta volna. Vajon honnan tanulta? Tőlem legfeljebb csak annyit, hogy megkérdezte az egyes eszközökre vonatkozólag, melyiket hogyan és mire használják.