Úgy éreztem, sokáig nem értenek, nem értettek, vagy nem akarnak megérteni engem. Amikor csendben voltam, "jó kislányként" viselkedtem, úgy, ahogyan elvárják, akkor a szemükben jó voltam. Legalábbis galibát nem okozó. Legalábbis ez volt az én gondolatom. Amint elkezdtem a saját érzéseim, gondolataim után cselekedni, máris átrangsoroltak a "rossz" kategóriába. Erősen vélemény-függő voltam, be kell látnom.
Az iskolában először csendes, a barátokkal cserfes kislány voltam. Legtöbbször "A JÓ" tanuló. Aztán az alsós kitűnőimet felsőbe már "csak" jó-ra, olykor-olykor "közepesre" cseréltem. Legalábbis ami az iskolai mércét jelenti. Az iskolai elvárásoknak teljesen alávetettem magam, az azonban nem tűnt fel senkinek, mégis mennyire vagyok kirekesztve. Legalábbis nem éreztem magam "elég jónak". Iskola után rendszerint egyből hazamentem, barátaim általában kevesek voltak (bár kétség kívül annál inkább megbízhatóak). Nem értettem, hogy a menők miért menők...
Volt egy tanárom. Földrajzot tanított. Elhunyt már, az Isten nyugosztalja. Valamiért nem szeretett. (Ma már tudom, hogy inkább önmaga egy részét nem szerette, de gyerekként ugye sok mindent teljesen másképp élünk át. Na aztán az önutálatát rendesen kivetette rám). Sokszor szúrt ki velem, pikkelt rám. Persze ezek az érzések ezek után kölcsönösek lettek. Nem is szerettem abban az időben a földrajzot. Pedig ma már az egyik szívügyem a természet. Szeretek utazni, kirándulni. Sőt mi több, gyermekeimmel közül többen is óriási érdeklődést mutatnak különböző földrajzi téma iránt. Már rengeteg dolgot együtt tanultunk meg (anya + gyerekek) , sokat már általános iskolában is "vettünk" annak idején, de a szimpátia hiánya, vagyis az ellenérzések okán a tanár nem tudta számomra sikeresen átadni.
Amint pörgetem visszafelé az eseményeket magamban, eszembejut a számomra kevésbé kedvelt tantárgy: a történelem. Szakközépben kaptunk egy, talán másik életfeladatot kívánó, kritikus énem megfogalmazása alapján a pályájára abszolút nem alkalmas tanárt. Csacsogó voltam, felállított. Valamit mondott, már pontosan nem emlékszem, mit. De arra igen, hogy az osztályban háromszor kiabálta, hogy "Neked mindent háromszor kell elmondani?" A mai gondolkodásommal sajnálom őt. Biztosan sok gondja volt. Nem biztos, hogy találta a helyét. Azonban abban az időben kellemetlen helyzetbe kerültem. Nem is esett jól.
Ennek a történetnek a hatására azonban a történelem sem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé.
Ma már azonban sok mindenben változott a meglátásom. Ilyen a történelem, mint tantárgy oktatása. Legalábbis oly módon, ahogy a legtöbb helyen történik.
Egy olyan tantárgyról beszélünk, amelyet tulajdonképpen az aktuális politikai nézeteknek megfelelően adják le, és a szerint tanuld meg. Hol van itt a kritikai gondolkodás? Hol van itt a saját nézőpontom beleillesztése? Hol van itt a vélemény-ellenvélemény ütköztetése? Úgy vélem, a diplomáciai beszélgetés alapjainak letetételére ez a tantárgy kiváló lehet.
Ha én tanítanék történelmet, hogyan is tenném? Azt hiszem, sokféle irodalmat, filmet mutatnék a jövő generációjának. Kikérném a véleményüket, gondolatokat cserélnénk, miközben megfigyelném azokat az értékeket, melyeket fontosnak tartanak. Megpróbálnám belehelyezni magam az ő nézőpontjukba. Megérteni, miért gondolják ezt vagy azt. Ezzel egy rendkívül széles spektrumú gondolkodási séma alakulhatna ki, erősítené a közösséget, egymás tiszteletére tanítana (márcsak a meghallgatás miatt is). Azt hiszem, ez az a tantárgy, amelyben a leginkább lehet a gyermekhez kapcsolódni, a leginkább megérteni a gondolkodását, életről alkotott elképzeléseit. A kapcsolódások óriási falakat képesek ledönteni. De csak abban az esetben, ha partnerként kezelik egymást a beszélgető felek. Azt hiszem, én erre törekednék. Itthoni tanulásunk során legalábbis erre törekszem.
A történelmet sem osztálynám. Miért kellene a különböző gondolati sémákat másképpen osztályoznom? A maga szemszögéből mindegyik kiváló.
A ti iskolátokban hogy működik, hogy működött a tudás átadása? Mi az a dolog, amelyet kívánnál a mai oktatásba is? És mit vennél el belőle? Miért? Megköszönöm, hogyha megosztod.