SOK SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK
Több,
mint másfél éve tettem fel bejegyzést. Azóta sok minden történt velünk. Tagja lettem a Demokratikus Nevelés Egyesületnek, befejeztem
a budapesti munkába járást, férj munkahelyen dolgozik, fél évig egy, a közelünkben lévő
tanulócsoportban voltam angol óraadó (ahová a gyermekeim is jártak, ill. szeretném
megjegyezni, hogy ahol a magántanuló gyermekek a vizsgákon kitűnőre végeztek) megszületett
P, aki otthonában látta meg a napvilágot (a törvény szerint intézeten kívül), két
nemzetközi otthonoktatós fesztiválon jártunk (valójában egy és ugyanaz volt,
csak két, egymást követő évben), felkértek osztálytanítónak, állandó
pedagógusnak egy tanulócsoportba és a sort még napestig lehetne folytatni.
Emellett folyamatosan fejlesztem magam, fizikailag-szellemileg egyaránt. A
Jelenben maradást, a kapcsolódások hogyanját gyakorlom ÉS élem. Jógázom, bár a
rendszeresség még elég erős jelző rá, de szépen sorban építem be az életembe.
Továbbra is olvasok; pedagógiai, önfejlesztő és üzleti könyveket elsősorban, amikor ihletettségem és időm engedi, akkor pedig cikket írok egy családi oldalnak.
A
gyermekeim „előrehaladásáról”. A fejlődés szót én abban az értelemben szeretem,
ha előrelépésnek, tovább lépésnek definiáljuk. Amikor nem a versenyeztetés,
valamint nem az a téves elképzelés áll a szó mögött, hogy valaki nem elég
jó. F szeptemberben tölti a 10-et.
Nagyon sokat nőtt, egyre határozottabban kiáll magáért. Még mindig
szabadtanuló. Kedvenc időtöltése a könyvolvasás és a telefonos elfoglaltság.
Meg persze még sok-sok mást is nagyon szeret: fotózni, énekelni, kirándulni,
úszni vagy „csak” egyszerűen vízbe ugrálni, biciklizni. Nemrég jártunk ismét
agyagozni, na azt ő nemigen. Vagyis az agyagozást szereti, a hölgy, aki tartja,
őt nem kedveli. Zs 7 éves múlt. Ő is szabadtanuló, de pár hónappal ezelőtt
kérte, hagy próbálja ki a községünkben működő iskolát. Úgyhogy készülünk, mert
szeptembertől megy. Tevékenységeket tekintve ő is széles skálán szeret mozogni,
akárcsak F, azzal a különbséggel, hogy ő túltette magát az agyagos hölgy
modorán, így annak ellenére, hogy többször láttam, hogy erősen megbántotta,
mégis megy. Zs-nek nagy az
igazság-érzete, de nem csak az érzete, hanem az adok-kapok elv is erősen
működik nála. B 5 éves lett júliusban. Egy napot sem töltött még intézményben
szülő nélkül. Az akarata nagy. Mint az enyém. Nála nagyon jól tudom gyakorolni,
fejleszteni a tudatosságom, ill. a jelen-lét fontosságát. P fél éves múlt.
Anyai nagymamám születésnapján született. Villámgyorsan. Erről majd később
írok. Vagyis a nagy részét már megírtam, de még szeretnék rajta finomítani a
közzététel előtt. Nagyon türelmes baba, a hangja és az akarata mostanában kezd
nyílni. Fél év alatt rengeteg helyen voltunk már együtt. A két kezem kevés
hozzá, hogy összeszámoljam. Eddig mindig mindenkinél jól érezte magát, nem
sírt, hogy visszajöjjön rögtön hozzám. Sokat tanít. Ő is. Akárcsak a többiek.
A
nevelésről néhány szót. Nagyon szeretem azt a meghatározást, mely szerint
nevelés nincs, csak együttélés van (Vekerdy Tamás után szabadon), ill. azt, amely
boncolja, hogy a nevelés tulajdonképpen a növelés szóból származik. Amikor is
egy gyermek érkezésével megkezdődik a növelés, növekedés. A szülő és a gyermek
növekedése. A szülő szellemileg, vagy ha úgy tetszik, spirituálisan, ill. sok
esetben lexikálisan is J J, a gyermek pedig a fizikai síkon, testileg. Mi is folyamatosan
növekedünk. A szabadtanulás során nemcsak gyermek, hanem a szülő is
folyamatosan fejlődik, nem (csak) lexikálisan. Az én tapasztalatom az, hogy
egyre nagyobb önismeretre teszek szert, egyre több félelmem jön elő, melyek
átölelését és átlépését gyakorlom, ezáltal a félelmem meg is szűnik. Hiszen ha
egyre többször csinálunk valamit, egyre csökken a félelem, s egyre inkább nő az
önbizalom.
Veled
mi újság? Merre jártál a nyáron? Milyen tapasztalatokat szereztél a gyermekeid
által? Köszönöm szépen, ha megosztod.
