Évértékelés

UNSCHOOLING 2015/2016

Letelt az első "élet általi tanulós" tanévünk. Az oktatási intézmény év végi lezárásakor szükséges volt egy beszámolót írni, amelyben a szülő saját meglátása szerint értékeli az adott évet, leírja, hogy mit, miért és hogyan csináltak vagy sem. 

Úgy voltam vele, hogy te jó ég! Vége van a tanévnek és mi meg semmit sem csináltunk! Aztán amikor a kötelezően megírandónak nekiálltam, elővettem hát a jegyzeteimet... és akkor, mikor írtam, döbbentem rá, hogy mennyi, de mennyi minden történt év közben. Mennyi új dolgot fedeztünk fel, tanultunk meg, próbáltunk ki, beszéltünk át. Hogy mekkora változáson esett át a nagycsoportos kislányom és végül, de nem utolsó sorban, milyen gyorsan letelt ez az év és milyen klassz is volt!

"Nem kellett kivívnom a függetlenségemet, mert az mindig is az enyém volt! [...] Egy élő tanulási folyamat a mindennapokban gyökerezik [...]. Az értelem állandóan figyel, éber, és megtalálja azt, amire szüksége van ahhoz, hogy a tanulási folyamatot mindennap táplálja; megtalálja minden könyvlapon vagy egy filmjelenetben." 

(André Stern)

F szeret fára mászni, vagyis inkább azt mondanám, abszolút szeret (majdnem) mindenre felmászni, köztük a fákra is. Az itthoni legmagasabb fákat már meghódította. Szereti próbálgatni magát, a határait, a lehetőségeit, mindig újabb és újabb feladatokat, (az előzőhöz képest mindig kicsivel nehezebbet) talál ki magának. Nagyon szeretem nézni, ahogy ügyesedik!

F év elején meglehetősen zárkózott volt, ez több mindennek betudható, ennek részletei itt most nem annyira említésre méltóak, mintsem az, hogy a változással, a lehetőségeinek gyarapodásával és a korlátozás lazításával nyitottabbá vált önmagához képest. Természetesen nem akarom őt megváltoztatni, hiszen tudom, hogy ez is a személyisége egy része, csak az őt ért sérelmeket szeretném feloldani és ezáltal hozzásegíteni a fejlődése zavartalan folytatásához. 

Év elején beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba, ahonnan rendszeres időközönként kölcsönzünk ki újabb és újabb könyveket. Rengeteget olvasunk, az esti olvasás csak és kizárólag nagyon ritka esetben marad el, de sokszor még délután is a könyv felett vagy inkább mellett ülünk. Mindenféle és fajta könyvet lapoztunk már. A különböző meséken keresztül a bolygókon át egészen az ünnepi történeteken át (karácsonyi, húsvéti stb.) rengeteget olvastunk. 

F szereti az állatokat. Szeret róluk olvasni, képeket nézegetni (különösképpen a cserebogarakról, békákról, kígyókról, katicabogarakról, különböző madarakról stb.), szeret az állatokkal játszani (pl. szereti őket etetni, itatni, sétáltatni, de pl. kutyakozmetikával (is) foglalkozom, így már sokszor figyelt engem e tevékenység közben - itthon a saját kutyus megnyírásában segédkezett, valamint 1-2 plüss állat is meg lett ollózva).

Amikor az ősemberről hallott először, nagyon csodálkozott és rendkívüli érdeklődést mutatott e téma iránt. Olvastunk róla (...és lőn a Föld; Az ember ősei /Savino, Ezio/), néztünk róla képeket (általános iskolai és gimnáziumi történelem könyvekben, interneten), néztünk róla mesét (Egyszer volt az ember – az ősi világ titkai). Valamint az Ősember-barlang meglátogatása egy előttük álló feladat, ami már nem sokáig várat magára.

Év közben kipróbálhatta magát egy fazekas szakkör keretében. Itt különböző művek születtek: malac, tyúk, kígyó, csiga, virág, nyaklánc medál stb.

Először ült életében repülőn, meglátogattunk egy idegen országot, azóta is Angliáról beszél. :)

Menyegzőn jártunk, amely egy olyan klassz helyen volt, amely abszolút gyerekekre (is) van szabva. (Ahol nem nézik rossz szemmel, ha a gyereket nem az érdekli, mint egy felnőttet, ahol a gyermekek igényeinek kielégítésére is gondolnak és gondoskodnak, hogy minél zökkenőmentesebben történjék). Én a magam részéről nagyon élveztem, meg a jó közösséget is, természetesen. Azóta F pedig sokszor volt már menyasszony és ilyenkor az esetek többségében még bekapcsoljuk Mendelssohn Nász-indulóját is.

Megismerkedtünk új családokkal, akik hasonló értékek mentén nevelik gyermekeiket, valamint új ismeretségeket is kötöttünk oly szempontból is, ami nem kizárólag köthető az unschooling életmódhoz.  Békát is mentettünk Farmoson, két alkalommal. Annyira jó időben sikerült menni, hogy alig voltak, így F nagyon élvezte, h szinte majdnem az összes békát ő foghatta meg (ha emlékeim nem csalnak, akkor az ez évi legtöbb békát pont azon a napon mentette a csapat, amikor mi voltunk).

Láttunk csodaszép lepkéket, melyek bábjait Dél-Amerikából és Afrikából hozták Magyarországra. Láttuk ennek a kiállításnak a "keltetőjét", vagyis egy olyan "szekrénykét", amelyben a bábok voltak elhelyezve, és ahol folyamatos volt a kikelés.

Valamint voltunk egy interaktív Test-kiállításon (Testünk a csoda címmel), ahol bátran kipróbálhatták felnőttek és gyerekek is egyaránt az eszközöket, bemutatott szerkezeteket. Láttuk például, hogy reagál az emberi orr, amint megtelik porral, vagy hogy milyen munkát végez a szív, míg pumpálja a vért a testünkben, de megmoshattunk egy óriás fogsort is, vagy gyógyíthattunk sebet, azaz láthattuk, hogy a testünk regeneráló-képessége hogy is működik. 

Voltunk a Fővárosi Nagycirkuszban. Kirándultunk többször is (pl. Temze folyó, Duna, Tisza, Zagyva és a Dera-patak, kisebbeket pedig a pár kilométerre lévő Tápió folyó mentén).

Szociális készségként igyekeztem minél tágabb és sokszínűbb perspektívát nyújtani, így találkozókra, játszóterekre, különböző alkalmakra mentünk, valamint a hétköznapi „csip-csup” ügyek intézése során előforduló interperszonális érintkezések lehetőségeit próbáltam mélyíteni.

Ez egy részlet volt a 2015/2016-os tanév lehetőségeiből. Sok minden történt, a megfelelő konzekvenciákat leszűrtem, a változásokat igyekszem helyén kezelni, de a beváltakat pedig megtartani, bővíteni. Az idei, vagyis a 2016/2017-es tanévre van egy tevékenység lista, mely természetesen nem merev szabályszerűséget jelent, sokkal inkább egy előirányzatot (magamnak), de a fő szempont most is a gyerek lesz, akinek az érdeklődését kell szemmel tartanom., valamint elősegítenem az információ-éhség kielégítését, továbbá újabb alternatívákat mutatnom. Nem lesz egyszerű, és biztosan lesznek mélypontok, mert azok mindig és mindenhol vannak, de tudom, hogy mi a cél és bízom benne, hogy ahogy eddig is megkaptam az iránymutatást, hogy merre és hogyan menjek, úgy ezután is sikeres (és érdekes) lesz a következő tanév menete is.

Köszönöm, hogy olvastad!

Remélem, hogy hamarosan találkozunk, mint új/régi unschooler!

További szép hetet kívánok!

Summerhill margójára

SUMMERHILL - ahol gyereknek lenni nem bűn

"Ha az ember gyerekekkel foglalkozik, akkor le kell merülnie a pszichológia mélyébe, és a viselkedés mélyebb indítékait kell kutatnia."

(A. S. Neill)

A gyerekek iránti szenvedélyem még mindig olthatatlan. Hozzá kell tennem, azért a saját gyerek(ek)kel való együttlét merőben más, mint másnak a gyerekeivel. A saját gyerekeid minden egyes porcikádat ismerik, minden rezdülésedet, megfigyelőképességük amúgy is határtalan és mérőműszer pontosságú, s mivel TE, mint a szülője az időtök túlnyomó részét együtt töltitek (legalábbis ami a csecsemőkort illeti), így ismer teljes mértékben. (És jó esetben Te is Őt/Őket). Ismeri az erősségeidet, gyengeségeidet egyaránt.

Életmód változtatásunk egyik lépcsőjeként az unschooling, avagy a szabadtanulás mellett tettük le a voksunkat. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, melynek alapjait már gyerekkorban adjuk meg a jövő nemzedékének. A tanulás egyetlen hatékony módja a saját belső motivációnk vezérelte önképzés. Már gyerekkorban is. Ha ez nem így lenne, az újszülött sosem tanulna meg járni, beszélni, stb. Kutatásaim során találtam rá Summerhillre és arra az emberre, aki létrehozta ezt a gyerekparadicsomot: Alexander Sutherland Neill-re. Summerhillről készítettek egy filmet is, melyet a YouTube-on is meg lehet nézni.

"a gyereket hagyni kell, hogy a saját tempójában fejlődjön. Sok szülő követ el szörnyű hibákat, amikor siettetni próbálja a gyermek fejlődését. Soha ne segítsünk egy gyereknek, ha egyedül is meg tud birkózni valamivel. Mikor egy gyermek megpróbál felmászni egy székre, és szerető szülei felsegítik rá, akkor megfosztják a gyerekkor legnagyobb örömétől - a nehézség leküzdésétől."

(A. S. Neill)

Amint megnéztem a filmet, elolvastam A. S. Neill: Summerhill - A pedagógia forradalma c. könyvét, tudtam, hogy ez a hely az, amit látnom kell. Teljes valójában. Mert már más helyzetben is olvastam, informálódtam dolgokról, de amikor a gyakorlati megvalósítást láttam, valahogy mégsem passzolt az általam elképzelttel. És ekkor eldöntöttem, hogy utána kell járnom.

A könyvről annyit, hogy szerelem volt első olvasatra. Többek között olyan gondolatok is előjöttek, hogy vagy nem vagyok földönkívüli, vagy egyre több földönkívüli rejtőzködik a világon :) :) De legalábbis a tudat, hogy ahogy gondolom, ahogy viselkedek, nem rendkívüli és az irodalomba mélyedéskor rá kellett jönnöm ismét, hogy nemcsak, hogy ilyen vagyok, de ha valami más viselkedést próbálnék felvenni, nem lennék kongruens, vagyis önmagammal azonos.

Summerhill - love at first sight. Mondaná az angol. De valójában a megtekintése már csak hab volt a tortán (és mellesleg egy megerősítés, hogy nincsenek elérhetetlen álmok - de erről később). Summerhill egy demokratikus köztársaság felnőttek és gyerekek között, mintsem iskola. Nem szeretem erre a helyre az iskola szót használni, mert a berögződések, az asszociációk egy azon sémájú intézményre vél gondolni. De mi is az a demokratikus közösség? És hogy is működik itt?

Demokrácia:

• A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.
• Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja - igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.
• A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.
• Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert "demokrácia" közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.
  (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia_(politikai_rendszer))

A summerhill-i demokrácia során sincs másképp. Jogosultak a diákok és az ott dolgozó felnőttek egyaránt. Vagyis a szuverén nép, a társadalom összes tagja nemcsak a felnőttekből, hanem a summerhill-i gyerekekből áll. A közügyekben (ami úgy általában felmerül egy iskolában is - akár problémák megbeszélése, megoldás találása, szabályok, törvények módosítása, elfogadása, stb) részt vesznek gyerekek és felnőttek egyaránt és minden egyes résztvevőnek, 1, azaz EGY darab szavazata van, akárcsak a valós demokráciában (lenne...). Vagyis minden érintett, felnőtt és gyerek egyaránt egyenlő. Az általuk hozott törvényeket írásba foglalják, és mint úgy a való életben, be is tartják és tartatják (előfordulnak olyan esetek, amikor valaki nem tartja be, de azt a közösség által megszabott konzekvencia követi) Ugyanis az ilyen eseteket a „társadalom”, vagyis Summerhill tagjai komolyan is veszik. Saját önkormányzattal rendelkeznek. Gyönyörű magyar nyelv! Ön, vagyis saját magát kormányzó, irányító. 

"A valódi önfegyelemben nincs elfojtás vagy behódolás, csak mások jogainak vagy boldogságának a tiszteletben tartása. Ez az önfegyelem arra készteti az egyént, hogy tudatosan igyekezzen békében élni másokkal, és tudjon engedményeket tenni az ő nézőpontjuk oldaláról."

(A. S. Neill)

S mitől lehet egy intézményt saját magunk által irányítani? Úgy, hogy magunk is önszabályozók vagyunk, vagyis ismerjük és elismerjük lehetőségeinket, korlátainkat, társainkat és a közösséget, melyben létezünk és egyben melyért (is) létezünk saját szabad akaratunkból (!!!), mert tudjuk, hogy valami akkor tud működni, ha mi is hozzáteszünk, s ha szükséges el is vehetünk belőle, de egymást minden esetben tiszteletben tartjuk. És működik! 1921 óta működik!

"Ha szabadságban neveljük a gyerekeket, akkor tudatosabbak lesznek önmagukkal kapcsolatban, mert a szabadságban a tudatalattiból egyre több minden kerül fel a tudatos szintre. Ebből fakad, hogy a summerhilli gyerekek többsége nem bizonytalan az élettel kapcsolatban. Tudják, hogy mit akarnak. És gyanítom, hogy azt meg is szerzik. [...] a gyenge akaraterő általában az érdeklődés hiányát jelenti. Az a gyenge ember, akit könnyedén rábeszélnek a teniszezésre, holott nem is igazán akar teniszezni, valójában nem tudja, hogy mi érdekli. A rabszolgafegyelemmel működő társadalmi rendszer következtében maradnak az ilyen emberek akaratgyengék és eredménytelenek."

(A. S. Neill)

1921-ben alapította Neill az iskolát, azóta már sok víz lefolyt a Dunán (vagy a Temzén), mégis azt kell, hogy mondjam, ahhoz a nézethez képest, ami a XX. század első negyedére volt jellemző, azóta javult a gyerekek tekintetében is a társadalom, de még mindig sok a munka. Úgy érzem, a világ jelenleg is óriási változáson megy keresztül, mely során a csodás jövő sokszor ríkató jelennel párosul. De ettől szép. Mert ekkor értékeljük igazán a jövőt, mert együtt építjük. Az, hogy milyen lesz a jövő, rajtunk, a mai korban élő nemzedéken múlik.

"Szeretnék örülni a hippik lázadásának, a virágos ifjaknak, de nem tudok. Csak a felszínes dolgokat kérdőjelezik meg - a hajhosszt, a ruhadivatot, beszédstílust - de nem feszegetik az oktatási rendszert; azt, hogy miért tanítanak vallást egy olyan országban, amely nem keresztény, hogy milyen föld az, ahol a római katolikus és protestáns iskolák álszent módon verik a gyerekeket, ötvözve a vén bolond Salamon tanácsát és Krisztus tanait. "Suffer the little children"... A vallásos szülők és tanárok pedig gondoskodnak róla, hogy eleget szenvedjenek."

(A. S. Neill)

"A társadalom beteg, ezt kár lenne tagadni; aminthogy azt is, hogy a társadalom nem akar megszabadulni a bajaitól. Minden olyan erőfeszítést csírájában elfojt, ami a jobbítására tör."

(A. S. Neill)

Summerhill Anglia keleti részén, egy Leiston nevű községben, Suffolk megyében található. Amióta ott jártam, azóta ismét visszavágyom. Pedig csak icipici részletet láttam belőle. Summerhill működése abból az elvből indul ki, melyet rengeteg ismert és kevésbé ismert gyerekekkel foglalkozó ember megfogalmazott, köztük az iskola alapítója is:

"töretlen hit abban, hogy a gyermek eredendően jó, és nem gonosz"

(A. S. Neill)

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa"

(Márk evangéliuma 10,14)

S hogy lesz Summerhillben tudás? Szakemberek, pedagógusok és a szülők jó része is tudja, hogy a gyermek legfőbb fejlesztő tevékenysége (s véleményem szerint talán az egyetlen fejlesztő tevékenysége) a szabad, önfeledt, örömteli játék. S miért is lenne másképp? Felnőttként is csak azt tudjuk magunkévá tenni, ami élvezettel tölt el. S ha adott esetben ezt még játszva is tesszük, az már ugye hatványozódik. Hisz "játék az élet".

Summhillben adott a lehetőség, hogy valaki csak és kizárólag a szabad játékkal foglalatoskodjon, vagy beül a tanórára. Ami a következőképpen képzelhető el:

Summerhillben műhelyek vannak. Biológiai, matematikai, kreatív, számítástechnikai, művészeti, stb. A gyerekek kiválaszthatják, hogy mit akarnak tanulni (szinte hallom a szkeptikusok felszisszenését, de úgy vélem, hogy aki itt felszisszen, talán sosem bízott meg eléggé a saját gyerekében). Pedig elég megfigyelni a kisgyermeket. Például az éppen járni kezdő babát. Először minden, de valójában az égvilágon minden érdekli, mert még igen csekély mértékű az információja az őt körülvevő világról. Aztán, mikor egyes területek információ-éhségei lecsillapodtak, mert ki lettek elégítve, talál magának újakat. Újabb és újabb érdeklődési területe nyílnak meg előtte és újabb és újabb kérdései merülnek fel. Csak az a gyerek utál tanulni, akivel megutáltatják. Ismerek nem is egyet, aki érdeklődő óvodásból gyűlölködő kisiskolás lett. És ez szomorú. Mert így "termeli ki" magából az elbaltázott oktatási rendszer a következő nemzedék gyűlöleteit.

"magánál a tanulásnál fontosabb a személyiség és a jellem"

(A. S. Neill)

Visszatérve a tanulásra: Summerhillben órarend van, de ez csak és kizárólag a tanároknak szól, hogy felkészülhessenek az adott témakörből, tárgyból. A diákok pedig választhatnak maguknak órát, órákat, elkötelezettség mellett. Vagyis a többiek tudásvágyát tilos megzavarni például oly módon, hogy összevissza járok az órára. Bemegyek elsőre, majd kettőre nem, majd ismét igen. Abba lehet hagyni egy órát, ha időközben rájövök arra, hogy mégsem érdekel az adott téma. Mert nekem ennyi információ elég is volt. De hébe-hóba nem járhatok, mert azzal meggátolnám a haladást, amiből az következik, hogy aki valójában AKAR tanulni, azt hátrány éri, mert nem kapja meg a kellő információt.

"Nem elegendő az intellektuális képességeket fejleszteni. A nevelésben mind az értelmi, mind az érzelmi erőket fejleszteni kell. A mai társadalomban egyre szélesebb a szakadék az értelem és az érzelmek között. A mai ember azt, amit megél, lényegében az értelmével ragadja meg, ahelyett, hogy közvetlenül felfogná, mit érez a szíve, mit lát a szeme és mit hall a füle. Ez a szakadék az értelem és az érzelem között a modern emberben egy majdnem skizofrén lelkiállapotot hozott létre, amely szinte lehetetlenné teszi számára, hogy az értelmén kívül más úton is tapasztalatokat gyűjtsön."

(A. S. Neill)

"az iskola csak a gyerek fejével törődik. Korlátozza az érzelmi életét, a kreatív energiáit. Arra neveli, hogy engedelmeskedjen minden diktátornak és főnöknek."

(A. S. Neill)

Summerhill az a hely, ahol a gyerek teljesen önmaga lehet. Ahol magabiztosságot, önállóságot, társas kompetenciákat, mint pl. problémamegoldást, együttműködést, konszenzusra való képességeket, érveléstechnikákat tanul (de nem könyvből, hanem a demokratikus mivoltából kifolyólag, "élesben") és rátalál(hat) arra a dologra vagy azokra a dolgokra, amelyek szenvedélyévé válnak. És szerintem szenvedély és életvidámság nélkül nem teljes az élet.

"Minden egyénnek szabadságában áll azt csinálni, amit akar, ameddig a tevékenységével nem sérti mások szabadságát. Minden közösségben ennek a célnak a megvalósítására kellene törekedni."

(A. S. Neill)

Végtelenül hálás vagyok, hogy eljuthattam Summerhillbe, ahol a gyerekek olyanok, amilyennek képzeltem, ahol nem tekintik képtelenségnek a gyermekeknek adható szabadságot. Bízom benne, hogy lehetőségem lesz a jövőben visszatérni Summerhillbe, ahol a gyerek érték.

Köszönöm, hogy elolvastad! Kérdés, kérés esetén pedig még mindig elérhető vagyok. :)

További szép hetet!