Évértékelés

UNSCHOOLING 2015/2016

Letelt az első "élet általi tanulós" tanévünk. Az oktatási intézmény év végi lezárásakor szükséges volt egy beszámolót írni, amelyben a szülő saját meglátása szerint értékeli az adott évet, leírja, hogy mit, miért és hogyan csináltak vagy sem. 

Úgy voltam vele, hogy te jó ég! Vége van a tanévnek és mi meg semmit sem csináltunk! Aztán amikor a kötelezően megírandónak nekiálltam, elővettem hát a jegyzeteimet... és akkor, mikor írtam, döbbentem rá, hogy mennyi, de mennyi minden történt év közben. Mennyi új dolgot fedeztünk fel, tanultunk meg, próbáltunk ki, beszéltünk át. Hogy mekkora változáson esett át a nagycsoportos kislányom és végül, de nem utolsó sorban, milyen gyorsan letelt ez az év és milyen klassz is volt!

"Nem kellett kivívnom a függetlenségemet, mert az mindig is az enyém volt! [...] Egy élő tanulási folyamat a mindennapokban gyökerezik [...]. Az értelem állandóan figyel, éber, és megtalálja azt, amire szüksége van ahhoz, hogy a tanulási folyamatot mindennap táplálja; megtalálja minden könyvlapon vagy egy filmjelenetben." 

(André Stern)

F szeret fára mászni, vagyis inkább azt mondanám, abszolút szeret (majdnem) mindenre felmászni, köztük a fákra is. Az itthoni legmagasabb fákat már meghódította. Szereti próbálgatni magát, a határait, a lehetőségeit, mindig újabb és újabb feladatokat, (az előzőhöz képest mindig kicsivel nehezebbet) talál ki magának. Nagyon szeretem nézni, ahogy ügyesedik!

F év elején meglehetősen zárkózott volt, ez több mindennek betudható, ennek részletei itt most nem annyira említésre méltóak, mintsem az, hogy a változással, a lehetőségeinek gyarapodásával és a korlátozás lazításával nyitottabbá vált önmagához képest. Természetesen nem akarom őt megváltoztatni, hiszen tudom, hogy ez is a személyisége egy része, csak az őt ért sérelmeket szeretném feloldani és ezáltal hozzásegíteni a fejlődése zavartalan folytatásához. 

Év elején beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba, ahonnan rendszeres időközönként kölcsönzünk ki újabb és újabb könyveket. Rengeteget olvasunk, az esti olvasás csak és kizárólag nagyon ritka esetben marad el, de sokszor még délután is a könyv felett vagy inkább mellett ülünk. Mindenféle és fajta könyvet lapoztunk már. A különböző meséken keresztül a bolygókon át egészen az ünnepi történeteken át (karácsonyi, húsvéti stb.) rengeteget olvastunk. 

F szereti az állatokat. Szeret róluk olvasni, képeket nézegetni (különösképpen a cserebogarakról, békákról, kígyókról, katicabogarakról, különböző madarakról stb.), szeret az állatokkal játszani (pl. szereti őket etetni, itatni, sétáltatni, de pl. kutyakozmetikával (is) foglalkozom, így már sokszor figyelt engem e tevékenység közben - itthon a saját kutyus megnyírásában segédkezett, valamint 1-2 plüss állat is meg lett ollózva).

Amikor az ősemberről hallott először, nagyon csodálkozott és rendkívüli érdeklődést mutatott e téma iránt. Olvastunk róla (...és lőn a Föld; Az ember ősei /Savino, Ezio/), néztünk róla képeket (általános iskolai és gimnáziumi történelem könyvekben, interneten), néztünk róla mesét (Egyszer volt az ember – az ősi világ titkai). Valamint az Ősember-barlang meglátogatása egy előttük álló feladat, ami már nem sokáig várat magára.

Év közben kipróbálhatta magát egy fazekas szakkör keretében. Itt különböző művek születtek: malac, tyúk, kígyó, csiga, virág, nyaklánc medál stb.

Először ült életében repülőn, meglátogattunk egy idegen országot, azóta is Angliáról beszél. :)

Menyegzőn jártunk, amely egy olyan klassz helyen volt, amely abszolút gyerekekre (is) van szabva. (Ahol nem nézik rossz szemmel, ha a gyereket nem az érdekli, mint egy felnőttet, ahol a gyermekek igényeinek kielégítésére is gondolnak és gondoskodnak, hogy minél zökkenőmentesebben történjék). Én a magam részéről nagyon élveztem, meg a jó közösséget is, természetesen. Azóta F pedig sokszor volt már menyasszony és ilyenkor az esetek többségében még bekapcsoljuk Mendelssohn Nász-indulóját is.

Megismerkedtünk új családokkal, akik hasonló értékek mentén nevelik gyermekeiket, valamint új ismeretségeket is kötöttünk oly szempontból is, ami nem kizárólag köthető az unschooling életmódhoz.  Békát is mentettünk Farmoson, két alkalommal. Annyira jó időben sikerült menni, hogy alig voltak, így F nagyon élvezte, h szinte majdnem az összes békát ő foghatta meg (ha emlékeim nem csalnak, akkor az ez évi legtöbb békát pont azon a napon mentette a csapat, amikor mi voltunk).

Láttunk csodaszép lepkéket, melyek bábjait Dél-Amerikából és Afrikából hozták Magyarországra. Láttuk ennek a kiállításnak a "keltetőjét", vagyis egy olyan "szekrénykét", amelyben a bábok voltak elhelyezve, és ahol folyamatos volt a kikelés.

Valamint voltunk egy interaktív Test-kiállításon (Testünk a csoda címmel), ahol bátran kipróbálhatták felnőttek és gyerekek is egyaránt az eszközöket, bemutatott szerkezeteket. Láttuk például, hogy reagál az emberi orr, amint megtelik porral, vagy hogy milyen munkát végez a szív, míg pumpálja a vért a testünkben, de megmoshattunk egy óriás fogsort is, vagy gyógyíthattunk sebet, azaz láthattuk, hogy a testünk regeneráló-képessége hogy is működik. 

Voltunk a Fővárosi Nagycirkuszban. Kirándultunk többször is (pl. Temze folyó, Duna, Tisza, Zagyva és a Dera-patak, kisebbeket pedig a pár kilométerre lévő Tápió folyó mentén).

Szociális készségként igyekeztem minél tágabb és sokszínűbb perspektívát nyújtani, így találkozókra, játszóterekre, különböző alkalmakra mentünk, valamint a hétköznapi „csip-csup” ügyek intézése során előforduló interperszonális érintkezések lehetőségeit próbáltam mélyíteni.

Ez egy részlet volt a 2015/2016-os tanév lehetőségeiből. Sok minden történt, a megfelelő konzekvenciákat leszűrtem, a változásokat igyekszem helyén kezelni, de a beváltakat pedig megtartani, bővíteni. Az idei, vagyis a 2016/2017-es tanévre van egy tevékenység lista, mely természetesen nem merev szabályszerűséget jelent, sokkal inkább egy előirányzatot (magamnak), de a fő szempont most is a gyerek lesz, akinek az érdeklődését kell szemmel tartanom., valamint elősegítenem az információ-éhség kielégítését, továbbá újabb alternatívákat mutatnom. Nem lesz egyszerű, és biztosan lesznek mélypontok, mert azok mindig és mindenhol vannak, de tudom, hogy mi a cél és bízom benne, hogy ahogy eddig is megkaptam az iránymutatást, hogy merre és hogyan menjek, úgy ezután is sikeres (és érdekes) lesz a következő tanév menete is.

Köszönöm, hogy olvastad!

Remélem, hogy hamarosan találkozunk, mint új/régi unschooler!

További szép hetet kívánok!