SUMMERHILL
- ahol gyereknek lenni nem bűn
"Ha
az ember gyerekekkel foglalkozik, akkor le kell merülnie a
pszichológia mélyébe, és a viselkedés mélyebb indítékait kell
kutatnia."
(A.
S. Neill)
A
gyerekek iránti szenvedélyem még mindig olthatatlan. Hozzá
kell tennem, azért a saját gyerek(ek)kel való együttlét merőben
más, mint másnak a gyerekeivel. A saját gyerekeid minden egyes
porcikádat ismerik, minden rezdülésedet, megfigyelőképességük
amúgy is határtalan és mérőműszer pontosságú, s mivel
TE, mint a szülője az időtök túlnyomó részét együtt töltitek
(legalábbis ami a csecsemőkort illeti), így ismer teljes
mértékben. (És jó esetben Te is Őt/Őket). Ismeri az
erősségeidet, gyengeségeidet egyaránt.
Életmód
változtatásunk egyik lépcsőjeként az unschooling, avagy a
szabadtanulás mellett tettük le a voksunkat. Hiszek az élethosszig
tartó tanulásban, melynek alapjait már gyerekkorban adjuk meg
a jövő nemzedékének. A tanulás egyetlen hatékony módja a saját
belső motivációnk vezérelte önképzés. Már gyerekkorban
is. Ha ez nem így lenne, az újszülött sosem tanulna meg járni,
beszélni, stb. Kutatásaim során találtam rá Summerhillre és
arra az emberre, aki létrehozta ezt a gyerekparadicsomot: Alexander
Sutherland Neill-re. Summerhillről készítettek egy filmet is,
melyet a YouTube-on is meg lehet nézni.
"a
gyereket hagyni kell, hogy a saját tempójában fejlődjön. Sok
szülő követ el szörnyű hibákat, amikor siettetni próbálja a
gyermek fejlődését. Soha ne segítsünk egy gyereknek, ha egyedül
is meg tud birkózni valamivel. Mikor egy gyermek megpróbál
felmászni egy székre, és szerető szülei felsegítik rá, akkor
megfosztják a gyerekkor legnagyobb örömétől - a nehézség
leküzdésétől."
(A.
S. Neill)
Amint
megnéztem a filmet, elolvastam A. S. Neill: Summerhill - A
pedagógia forradalma c. könyvét, tudtam, hogy ez a hely az,
amit látnom kell. Teljes valójában. Mert már más helyzetben is
olvastam, informálódtam dolgokról, de amikor a gyakorlati
megvalósítást láttam, valahogy mégsem passzolt az általam
elképzelttel. És ekkor eldöntöttem, hogy utána kell járnom.
A
könyvről annyit, hogy szerelem volt első olvasatra. Többek között
olyan gondolatok is előjöttek, hogy vagy nem vagyok földönkívüli,
vagy egyre több földönkívüli rejtőzködik a világon :) :) De
legalábbis a tudat, hogy ahogy gondolom, ahogy viselkedek, nem
rendkívüli és az irodalomba mélyedéskor rá kellett jönnöm
ismét, hogy nemcsak, hogy ilyen vagyok, de ha valami más
viselkedést próbálnék felvenni, nem lennék kongruens, vagyis
önmagammal azonos.
Summerhill
- love at first sight. Mondaná az angol. De valójában a
megtekintése már csak hab volt a tortán (és mellesleg egy
megerősítés, hogy nincsenek elérhetetlen álmok - de erről
később). Summerhill egy demokratikus köztársaság felnőttek és
gyerekek között, mintsem iskola. Nem szeretem erre a helyre az
iskola szót használni, mert a berögződések, az asszociációk
egy azon sémájú intézményre vél gondolni. De mi is az a
demokratikus közösség? És hogy is működik itt?
Demokrácia:
- A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.
- Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja - igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.
- A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.
- Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert "demokrácia" közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia_(politikai_rendszer))
A
summerhill-i demokrácia során sincs másképp. Jogosultak a diákok
és az ott dolgozó felnőttek egyaránt. Vagyis a szuverén nép, a
társadalom összes tagja nemcsak a felnőttekből, hanem a
summerhill-i gyerekekből áll. A közügyekben (ami úgy általában
felmerül egy iskolában is - akár problémák megbeszélése,
megoldás találása, szabályok, törvények módosítása,
elfogadása, stb) részt vesznek gyerekek és felnőttek egyaránt és
minden egyes résztvevőnek, 1, azaz EGY darab szavazata van,
akárcsak a valós demokráciában (lenne...). Vagyis minden
érintett, felnőtt és gyerek egyaránt egyenlő. Az általuk
hozott törvényeket írásba foglalják, és mint úgy a való
életben, be is tartják és tartatják (előfordulnak olyan esetek,
amikor valaki nem tartja be, de azt a közösség által megszabott
konzekvencia követi) Ugyanis az ilyen eseteket a „társadalom”,
vagyis Summerhill tagjai komolyan is veszik. Saját önkormányzattal
rendelkeznek. Gyönyörű magyar nyelv! Ön, vagyis saját magát
kormányzó, irányító.
"A
valódi önfegyelemben nincs elfojtás vagy behódolás, csak mások
jogainak vagy boldogságának a tiszteletben tartása. Ez az
önfegyelem arra készteti az egyént, hogy tudatosan igyekezzen
békében élni másokkal, és tudjon engedményeket tenni az ő
nézőpontjuk oldaláról."
(A.
S. Neill)
S
mitől lehet egy intézményt saját magunk által irányítani? Úgy,
hogy magunk is önszabályozók vagyunk, vagyis ismerjük és
elismerjük lehetőségeinket, korlátainkat, társainkat és a
közösséget, melyben létezünk és egyben melyért (is) létezünk
saját szabad akaratunkból (!!!), mert tudjuk, hogy valami
akkor tud működni, ha mi is hozzáteszünk, s ha szükséges el is
vehetünk belőle, de egymást minden esetben tiszteletben tartjuk.
És működik! 1921 óta működik!
"Ha
szabadságban neveljük a gyerekeket, akkor tudatosabbak lesznek
önmagukkal kapcsolatban, mert a szabadságban a tudatalattiból
egyre több minden kerül fel a tudatos szintre. Ebből fakad, hogy a
summerhilli gyerekek többsége nem bizonytalan az élettel
kapcsolatban. Tudják, hogy mit akarnak. És gyanítom, hogy azt meg
is szerzik. [...] a gyenge akaraterő általában az érdeklődés
hiányát jelenti. Az a gyenge ember, akit könnyedén rábeszélnek
a teniszezésre, holott nem is igazán akar teniszezni, valójában
nem tudja, hogy mi érdekli. A rabszolgafegyelemmel működő
társadalmi rendszer következtében maradnak az ilyen emberek
akaratgyengék és eredménytelenek."
(A.
S. Neill)
1921-ben
alapította Neill az iskolát, azóta már sok víz lefolyt a Dunán
(vagy a Temzén), mégis azt kell, hogy mondjam, ahhoz a nézethez
képest, ami a XX. század első negyedére volt jellemző, azóta
javult a gyerekek tekintetében is a
társadalom, de még mindig sok
a munka. Úgy érzem, a világ
jelenleg is óriási változáson megy keresztül, mely során a
csodás jövő sokszor ríkató jelennel párosul. De ettől szép.
Mert ekkor értékeljük igazán a jövőt, mert együtt építjük.
Az, hogy milyen lesz a jövő, rajtunk, a mai korban élő nemzedéken
múlik.
"Szeretnék
örülni a hippik lázadásának, a virágos ifjaknak, de nem tudok.
Csak a felszínes dolgokat kérdőjelezik meg - a hajhosszt, a
ruhadivatot, beszédstílust - de nem feszegetik az oktatási
rendszert; azt, hogy miért tanítanak vallást egy olyan országban,
amely nem keresztény, hogy milyen föld az, ahol a római katolikus
és protestáns iskolák álszent módon verik a gyerekeket, ötvözve
a vén bolond Salamon tanácsát és Krisztus tanait. "Suffer
the little children"... A vallásos szülők és tanárok pedig
gondoskodnak róla, hogy eleget szenvedjenek."
(A.
S. Neill)
"A
társadalom beteg, ezt kár lenne tagadni; aminthogy azt is, hogy a
társadalom nem akar megszabadulni a bajaitól. Minden olyan
erőfeszítést csírájában elfojt, ami a jobbítására tör."
(A.
S. Neill)
Summerhill
Anglia keleti részén, egy Leiston nevű községben, Suffolk
megyében található. Amióta ott jártam, azóta ismét
visszavágyom. Pedig csak icipici részletet láttam belőle.
Summerhill működése abból az elvből indul ki, melyet rengeteg
ismert és kevésbé ismert gyerekekkel foglalkozó ember
megfogalmazott, köztük az iskola alapítója is:
"töretlen
hit abban, hogy a gyermek eredendően jó, és nem gonosz"
(A.
S. Neill)
„Engedjétek
hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert
ilyeneké az Istennek országa"
(Márk
evangéliuma 10,14)
S
hogy lesz Summerhillben tudás? Szakemberek, pedagógusok és a
szülők jó része is tudja, hogy a gyermek legfőbb fejlesztő
tevékenysége (s véleményem szerint talán az egyetlen
fejlesztő tevékenysége) a szabad, önfeledt, örömteli játék.
S miért is lenne másképp? Felnőttként is csak azt tudjuk
magunkévá tenni, ami élvezettel tölt el. S ha adott esetben ezt
még játszva is tesszük, az már ugye hatványozódik. Hisz "játék
az élet".
Summhillben
adott a lehetőség, hogy valaki csak és kizárólag a szabad
játékkal foglalatoskodjon, vagy beül a tanórára. Ami a
következőképpen képzelhető el:
Summerhillben
műhelyek vannak. Biológiai,
matematikai, kreatív, számítástechnikai, művészeti, stb. A
gyerekek kiválaszthatják, hogy mit akarnak tanulni (szinte hallom a
szkeptikusok felszisszenését, de úgy vélem, hogy aki itt
felszisszen, talán sosem bízott meg eléggé a saját gyerekében).
Pedig elég megfigyelni a kisgyermeket. Például az éppen járni
kezdő babát. Először minden, de valójában az égvilágon minden
érdekli, mert még igen csekély mértékű az információja az őt
körülvevő világról. Aztán, mikor egyes területek
információ-éhségei lecsillapodtak, mert ki lettek elégítve,
talál magának újakat. Újabb és újabb érdeklődési területe
nyílnak meg előtte és újabb és újabb kérdései merülnek fel.
Csak az a gyerek utál tanulni, akivel megutáltatják. Ismerek nem
is egyet, aki érdeklődő óvodásból gyűlölködő kisiskolás
lett. És ez szomorú. Mert így "termeli ki" magából az
elbaltázott oktatási rendszer a következő nemzedék gyűlöleteit.
"magánál
a tanulásnál fontosabb a személyiség és a jellem"
(A.
S. Neill)
Visszatérve
a tanulásra: Summerhillben órarend van, de ez csak és
kizárólag a tanároknak szól, hogy felkészülhessenek az adott
témakörből, tárgyból. A diákok pedig választhatnak maguknak
órát, órákat, elkötelezettség mellett. Vagyis a többiek
tudásvágyát tilos megzavarni például oly módon, hogy
összevissza járok az órára. Bemegyek elsőre, majd kettőre nem,
majd ismét igen. Abba lehet hagyni egy órát, ha időközben
rájövök arra, hogy mégsem érdekel az adott téma. Mert nekem
ennyi információ elég is volt. De hébe-hóba nem járhatok, mert
azzal meggátolnám a haladást, amiből az következik, hogy aki
valójában AKAR tanulni, azt hátrány éri, mert nem kapja meg a
kellő információt.
"Nem
elegendő az intellektuális képességeket fejleszteni. A nevelésben
mind az értelmi, mind az érzelmi erőket fejleszteni kell. A mai
társadalomban egyre szélesebb a szakadék az értelem és az
érzelmek között. A mai ember azt, amit megél, lényegében az
értelmével ragadja meg, ahelyett, hogy közvetlenül felfogná, mit
érez a szíve, mit lát a szeme és mit hall a füle. Ez a szakadék
az értelem és az érzelem között a modern emberben egy majdnem
skizofrén lelkiállapotot hozott létre, amely szinte lehetetlenné
teszi számára, hogy az értelmén kívül más úton is
tapasztalatokat gyűjtsön."
(A.
S. Neill)
"az
iskola csak a gyerek fejével törődik. Korlátozza az érzelmi
életét, a kreatív energiáit. Arra neveli, hogy engedelmeskedjen
minden diktátornak és főnöknek."
(A.
S. Neill)
Summerhill
az a hely, ahol a gyerek teljesen önmaga lehet. Ahol
magabiztosságot, önállóságot, társas kompetenciákat,
mint pl. problémamegoldást, együttműködést, konszenzusra való
képességeket, érveléstechnikákat tanul (de nem könyvből, hanem
a demokratikus mivoltából kifolyólag, "élesben") és
rátalál(hat) arra a dologra vagy azokra a dolgokra, amelyek
szenvedélyévé válnak. És szerintem szenvedély és életvidámság
nélkül nem teljes az élet.
"Minden
egyénnek szabadságában áll azt csinálni, amit akar, ameddig a
tevékenységével nem sérti mások szabadságát. Minden
közösségben ennek a célnak a megvalósítására kellene
törekedni."
(A.
S. Neill)
Végtelenül
hálás vagyok, hogy eljuthattam Summerhillbe, ahol a gyerekek
olyanok, amilyennek képzeltem, ahol nem tekintik képtelenségnek a
gyermekeknek adható szabadságot. Bízom benne, hogy lehetőségem
lesz a jövőben visszatérni Summerhillbe, ahol a gyerek érték.
Köszönöm,
hogy elolvastad! Kérdés, kérés esetén pedig még mindig elérhető
vagyok. :)
További
szép hetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése