Unschooling gyakorlat

Szervusztok! Örülök, hogy most is velem vagytok! 

A hétre egy kis gyakorlati megvalósítást hoztam Nektek! (Amihez hozzá kell tennem, hogy egy a sok közül, nem irányvonal, csupán egy példa. Itt is az ahány ház, annyi szokás elv érvényesül.)

A mindennapokban nem feltétlenül egy rendszert követünk. Vannak pörgősebb, eseményekkel telibb, máskor lazább, könnyebb, esetleg nehezebb, keményebb napjaink. Van, amikor a felállított rendszer működik, máskor épp nem, vagy azért, mert aktualitását vesztette a dolog, vagy egyéb esemény miatt, mint például utazás, program, vendégek, stb.  Röviden úgy jellemezhetném az unschooling-os létünket és ezzel egy párhuzamosan a bennem kialakult képet, mint egy sinus-görbét. Szó szerint. Én legalábbis sokszor vagyok így.

Az elején a kilengések nagyobbak voltak, s mindez bizonyára (mint utóbb az olvasmányaim során rádöbbentem) azért volt, mert nem voltam hozzászokva a szabadsághoz. Át kellett dolgokat magamban is programozzak, amik az előző évekhez képest bizony változtak. De a görbe vonulata a mai napig megmaradt, azonban sikerül már helyén kezelni az egyes nehezebb helyzeteket.

Mivel nincs két egyforma napunk (hogy is lehetne, mikor két egyforma ember sincs, s a nap járása sem egyforma két egymás utáni napon...??), így ízelítő cseppeket tudok juttatni az életünkből. Nem többet, de nem is kevesebbet. Mint már az előzőekben írtam, életünk egyenlőre főként a játékról szól, merthogy annak az életkornak, amelyben a gyerekeim vannak (6 év, 4 év és 21 hónap) még bizony ez a legfőbb tevékenysége. Igazából elég sokáig, de ebbe most nem szeretnék belemenni.

Nézzünk egy "átlagos" napot. Reggel a gyerekek maguktól kelnek. Attól függően, hogy melegedés/lehűlés, esetleg front-átvonulás van-e, vagy borús-e az idő, nos ez az ő alvókájukat is erősen befolyásolja. Nyáron már 6-7 körül fent vannak, de mostanában inkább a 7-8 órási felkelés a jellemző. Pedig este fél 9-9 órakor már alszanak. Felkelés után még egy kis összebújás. Majd reggelizünk. Van, hogy előre megtervezett menü, van, hogy ad-hoc jelleggel amit épp találunk a hűtőben c. fejezet működik. Utána gyors romeltakarítás. És innentől kezdődik a megállíthatatlan energia-bomba. Már, ami a gyerekeket illeti. Vagyis ha jobban belegondolok, lehet, inkább már ébredéskor. Sokszor elcsodálkozok, hogy még épp, hogy kinyílt a csipájuk, máris belevetik magukat a nagy tevékenységbe. Engem meg úgy kell összevakarni ébredés után. Ismerős?

Ami nekem sarkalatos pontom, az a levegőztetés. Vagyis számomra sokkal szebben hangzik a szabad levegőn eltöltött idő kifejezés. Az állami oviban hiányoltam is, mert bizony sokszor sumákolták el, ilyen-olyan ürüggyel nem vitték ki őket. Nagy szívfájdalmam volt és annó bizony a reggeli hidegekben való biciklizés beiktatása mellett döntve inkább késtünk az oviból, mintsem kimaradjon eme fontos dolog. Azóta, mióta itthon vagyunk, nos... azóta bizony ezek a dolgok keményen változtak. Olyan szinten, hogy be kell valljam, hogy a gyermekeim még sokszor zuhogó esőben is képesek kint lenni. Amikor pedig a mínusz fokok voltak, olyankor is kimentek, persze akkor hamar be is jöttek. De ezt naponta többször is ismételtük. Az udvaron rengeteg tevékenységet találnak maguknak. Van pár fa a kertben: a nagyobbak (s nem a csemeték) (és itt most a fák méretére gondolok), nos azok állandó kihívások a gyerekek számára megmászás céljából. Már a legkisebb is viszi oda a vödröt, hogy felmásszon. De még olyan apróka, hogy egy pár hónapot várnia kell, hogy magától fel tudjon mászni. Ha épp nem fára másznak, akkor szerep-játékoznak vagy építenek. A mai nap például éppen kivittek pár plüss kutyát, övből készítettek nekik pórázt, fogták a kutyakozmetikai felszerelésemet és rendbe szedték a grabancukat az állatoknak. Oly módon, hogy még meg is fürdették őket. Az alaposság kedvéért...

Volt már rá példa, hogy a kertből innen-onnan összeszedett cuccokból például hajót építettek:

Vagy havas télen hókakast és hótyúkot formáztak:

Benti programok száma is végtelen. Azt kell, hogy mondjam, legalább annyi játékunk van, mint egy óvodai csoportnak. A nagy család előnye... :) Köszönöm anyukámnak, testvéreimnek, unokahúgaimnak, hogy ránk gondoltak! Meg a barátok kinőtt cuccaiké. :) Hálás vagyok a jó barátoknak! Hogy ez jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga. Rendrakás céljából katasztrófa, azonban a lehetőségek tárháza így is majdnem végtelen a köbön. 

Ami gyakori tevékenység az a rajzolás, festés, gyurmázás (bár most, hogy írom, rá kell jönnöm, hogy ez utóbbi nem is volt már vagy 1000 éve...), ragasztás és minden, ami kreatív. Ezzel kapcsolatban el kell meséljek egy történetet. Egy kedves barátunkhoz készülődtünk babalátogatóba (igaz, hogy a baba már a 4. hónapot is betöltötte, mire úgy volt, hogy meg tudjuk látogatni), de hála Istennek, eljutottunk! Szóval a jeles napra való tekintettel, merthogy az ember nem mehet üres kézzel, kitaláltam, hogy készítek pelenkatortát. Mert még annó idején találtam rá erre a dologra, mikor még a legnagyobbam is picike volt, s akkor mondtam is magamban, hogy de jó volna ilyet csinálni! De ugye az ember magának brahiból ritkán tesz ilyet. Azonban most itt volt az alkalom, megcsináltuk. A lányokkal. Lelkesen gumizták össze a pelenkákat, adogattak, pakoltak és figyeltek. Későbbi alkalommal a nagy karton újra bekerült a házba valami más okból kifolyólag. Ekkor kérte F, hogy vágjak ki neki egy kört, mint amit a pelenka tortához csináltam. Majd kért még egyet. Ennek kapcsán egy saját kreatív művet készített a karton, ragasztópisztoly és pár mütyűr segítségével önálló tevékenység gyanánt.

Zene. Az egyik mindenem. Apai ágon zenei családból származom, ahol az ének és/vagy a hangszer elengedhetetlen volt. Jómagam zenei általánosba jártam, furulyáztam, hegedültem. De a nagy álmom zongora volt. Egyszerű dalokat le tudok rajta játszani, de ennél nem több. Van egy mini szintetizátorunk, ezen szoktam néha játszani. A gyerekek is nagyon szeretik. Játszanak rajta, vagy furulyáznak a furulyámmal, esetleg xilofonoznak. Énekelni is nagyon szeretnek. Régebben jártunk is zenei foglalkozásokra, de aztán ezek abbamaradtak.
A főzést, sütést is legtöbbször velük végzem. Van, hogy maguktól nekiállnak saját ízlés szerinti levest főzni vagy sütit sütni. Nem mondom, hogy könnyű volt csendben figyelnem, de sikerült és bizony az elkészült ételek kóstolása után levontuk a következtetéseket. A kísérletezés szabadsága is megadatott. A leves finom lett, a sütemény ehető. Volt, hogy kevésbé.., De ugyanúgy szeretnek recept szerint is haladni. Azon kívül, hogy rengeteget tanulnak közben (a hozzávalók kimérése - matematika, számolás és mértékegység), egy stabil alapot kapnak a konyhai műveletekre vonatkozóan.
Olyan is van, hogy egész nap a feladataimmal foglalatoskodok, ha kell, rendelkezésre állok. Az esti fürdés, vacsi, fogmosás, meseolvasás azonban fix. Bár ha jön a nyár, akkor lehet, ez is borul.
Mesét vagy olvasunk vagy fejből, saját elképzelés alapján vagy a gyerekekkel rakunk össze egyet. Ilyenkor vagy az egyikük, vagy mindegyikük "írja" a történetet.

Hálás vagyok, hogy elolvastad! Madárcsicsergős további hetet kívánok!